Az emberi jogokat csak a jogkövető emberekre kellene alkalmaznunk! Értékek megfordulása - egy anya levele egy másik anyának. Kedves asszonyom! Láttam élénk tiltakozását a tévékamerák előtt, fiának az A börtönből, a B börtönbe való átszállítása ellen! Hallottam, panaszkodott a távolság miatt, amely ezentúl a fiától elválasztja, és azokról a nehézségekről, amelyek a látogatásával járó utazásból adódnak!Láttam azt a teljes médiatámogatást is, amit újságírók és tudósítók biztosítottak, az Önnel hasonló cipőkben járó édesanyáknak, akiket emberi jogvédőszervezetek stb. védenek! Én magam is édesanya vagyok, így megértem tiltakozását és elégedetlenkedését!Csatlakozni szeretnék harcához, mert, mint látni fogja, engem is nagy távolság választ el a fiamtól.Dolgozok, de keveset keresek, nekem is nehézségeim vannak látogatásának finanszírozásával.Nagy áldozatok árán is, csak vasárnaponként tudom meglátogatni, mivel a hét minden napján, szombaton is dolgozok, s van egyéb családi kötelezettségem is a többi gyermekemmel. Amennyiben még nem jött volna rá, annak a fiúnak vagyok az édesanyja, akit az Ön fia gyilkolt meg a benzinkútnál, ahol éjszaka dolgozott, hogy fedezze tanulmányainak költségeit és támogassa családját. Jövő vasárnap fogom meglátogatni.Miközben Ön átöleli fiát és megcsókolja, én néhány virágot teszek szerény sírjára a városi temetőben. Majd elfelejtem biztos lehet benne, hogy az állam gondoskodik kevéske fizetésem egy részének visszatartásáról, hogy új matracot vegyen fiának, mivel a két előzőt felgyújtotta a börtönben, ahol büntetését tölti aljas cselekedetéért!

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. - Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember. - Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja: - Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára. - És azután? - kérdezi a halász. - Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne. - Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász. - Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató. - És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne. - És azután mi lenne? - kérdezi a halász. - Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

Mesélj nekem apu, Mi az, hogy becsület? Hogyha az van nekem, Jár érte tisztelet? Milyen lesz apu, Az igaz szerelem? És ha majd elmúlik Akkor az fáj nekem? Vannak-e apu, Ma is istenek? Hisznek-e még bennük, Most is az emberek? Van-e tényleg élet A halál után? És ha ezt kérdezem, Miért nézel bután? És ha majd felnövök, Nekem is lesz sorsom? Mert most a tanulás, Az a legfőbb gondom. Miért lesznek rosszak, Apu, az emberek? Hogy lehet, hogy vannak Éhező gyerekek? Ha a munkádért mindig Megkapod a béred. A hónap végén akkor Miért nincsen pénzed? Ha rám nézel, látom, Fátyolos a szemed. Hogyha én nem lennék, Könnyebb volna neked? Hogyha öreg leszek, Nekem is lesz szagom? És az unokákat Én is elronthatom? A szomszéd néniből Mikorra lesz banya? Hogy lesz egy országból Mocskos zsiványtanya? Sok mindent nem tudok, De egyet, elhiheted, Megmutattad nekem, Milyen a szeretet. Ne búsulj, apa, Nem számít a pénzed, Mert jó, hogy velem vagy, Én így szeretlek téged. Muhi János - Mesélj apu

Hogy is van ez ??? "Az 1920-1930-as években még csak a férfiak dolgoztak, a családok mégis meg tudtak élni. Most technikailag már sokkal fejlettebbek vagyunk, gépek segítségével 1 ember 10 ember munkáját is el tudja végezni, sőt már gépek gyártanak gépeket, az emberek mégis többet dolgoznak, és mégis nehezebben tudnak megélni...."

1 db ötös volt - 772 148 640 Ft 2, 12, 29, 68, 86 Kapcsolódó hír : Imádkozzunk, nehogy ötösünk legyen a lottón! A szociológiai felmérésekből tudjuk, hogy az emberek többsége ma Magyarországon elköveti az alapvető pénzügyi bűnöket: hónapról hónapra elkölti mindazt, amit keres, sőt, hiteleket vesz fel, és ráadásul még nem is tanul meg befektetni. Mi történik, ha egy ilyen „bűnökkel terhelt” ember hirtelen nyer a lottón? Hirtelen megtanul bánni a pénzel? Nyilván nem, sőt, abszolút nem érzi szükségét annak, hogy ezzel foglalkozzon, hiszen eddigi léptékéhez képest hirtelen irreálisan nagy összeghez jutott...

www.tothandras.hublogindex2007-06-27imadkozzunk-nehogy-otosunk-legyen-a-lotton

1. Itt Magyarországon az a gond, hogy senki sem meri felvállalni, amit mondott. De ezt nem tőlem hallottátok! 2. Kerüld a csokoládét! Összemegy tőle a ruhád! 3. Felmérések szerint az alacsony intelligenciájú emberek a kezüket az egéren tartják üzenetek olvasása közben. Ne vedd le róla. Már késő 🙂 4. Ölni tudnék egy Béke Nobel-díjért!

Székely ember gondolkodik, hogy kaszálni kéne a birtokán, s ehhez kölcsön kérné a szomszédja kaszáját. Át is megy hozzá. - Komám, adja mán kőcsön a kaszáját ! - Adnám én, de van egy kis probléma. Ha kőcsön adom, maga kicsorbíjja, akkor mérges leszek. - Ha nem adom, maga lesz mérges. De van ám itten egy mindenki számára elfogadható áthidaló megoldás ! - Mi vóna az ? - Megfordul, oszt elmegy a picsába !

Egy idős férfi és egy öregasszony megismerkedik az öregotthonban, egy-két hónapig barátkoznak, aztán az öregember az egyik kerti padon ülve ajánlatot tesz: - Tudod drágám, öregek vagyunk már mindketten, meg betegesek is, szexről nem nagyon lehet szó, de azért kivenném a fütyimet és boldoggá tennél, ha legalább kézben tartanád. Az öregasszony nem látott ebben semmi rosszat, hát beleegyezett, a továbbiakban így üldögéltek a parkban, a tóparton, nagy boldogságban. Egy napon azonban az öregasszony nem találta az öregembert a megszokott padon, és ijedten járkált a parkban fel s alá. Egyszer csak meglátta őt a tó túlsó partján, amint révülten mosolyogva ücsörög egy másik öregasszonnyal. Amikor közelebb ment, az is kiderült, hogy az öreg fütyije az idegen asszony kezében van. Megmérgesedett, rikácsolni kezdett: - Te, vén kujon, már három hónapja járunk, azt hittem, minden rendben, nagy a szerelem, és most így talállak itt?! Hát mije van ennek a vén ribancnak, ami nekem nincs? - Parkinson-kórja. :P - mondja az öreg.

Ha esetleg edzeni támadna kedved... "A világon számos remek ember dolgozik keményen az álmai megvalósításáért. Te mire vársz ???"